2016. június 28., kedd

Alvesta

/For English please scroll down/
Az elkövetkezendő 6-7 hónapot Alvesta-ban fogom tölteni - egy kis városkában Dél-Svédország szívében. Bár a város kicsi, mégis minden megvan itt, amire szükség lehet (kivéve, ha épp kocsmát keres az ember. Van azonban összesen 3 konditerem, szóval az talán kárpótol). A városban 3 szupermarket van (ICA, Willy:s és Netto), és emellett több kisebb, specifikus bolt. A főutcán van egy kávézó és egy pékség/cukrászda, ínycsiklandóan kinéző tortákkal és süteményekkel.
Vonattal érkezve először egy takaros, kétemeletes épület üdvözöl: a vasútállomás épülete. Ennek második emeletén van a Kiállítóterem és egy antikvárium. A sínek felett egy híd ível át, amely a város idősebbik felébe vezet, mely tele van régi építésű házakkal. A hídon átkelve megpillanthatod Alvesta egyik tavát. A tó mentén egy sétálóutca fut egy parkon át, egészen az erdőig. A sétálóutca körül, s rajta vadlibák és vadkacsák ülnek, sétálnak és csipegetnek. Nem érdekli őket kifejezetten a jelenléted - kivéve, ha túl közel kerülsz a kicsinyeikhez. Akkor felágaskodnak s rádsziszegnek, hogy elijesszenek. A tó fölött egy kis fahíd fut át, összekötve a sétálóutcán a másik oldallal, ahol a tó kiszélesedik. Ez a legjobb hely ahhoz, hogy megpihenj, és élvezd a kilátást - a tó vizén játszó napsugár és a sárga vízililiomok között úszó madarak látványát - ; hallgasd ahogy a szél átfúj a fák levelei és a magas fűszálak között, élvezd a napot (vagy az esőt).
A sínek fölött átívelő híd másik oldalán a város modern(ebb) fele található, újépítésű házakkal. A múlt egy része itt is megjelenik ugyanakkor - a Riksdagsmannagården képében (melyről majd később bővebben beszélek). A város könnyen körbejárható biciklivel - vagy a bicikliutat követve, vagy az autóútra rátérve (melyen nem jár sok autó).
Leírva jobban nem átadható a város atmoszférája, így jöjjenek a képek (az angol szöveg után).
___
I'm going to spend my next 6-7 months living in Alvesta, a small town in the heart of South-Sweden. Nevertheless it's size, it has everything you need (unless you need a pub, then I have bad news. There are 3 gyms in total though, so that might make up for it). The city has 3 supermarkets (ICA, Willy:s, & Netto) and several specific shops such as florist, electronics, etc. On the main street there is a café and a little bakery with marvelous-looking cakes.
Coming by train, the first thing you'll see is a tidy two-storey building over the trails: the trainstation. On the second floor of the building is the Exhibition Hall and an antique book shop. A bridge cambers over the railtracks, leading to the older part of the city with beautiful houses. Going over the bridge you can see one of Alvesta's lakes. By the lake, through a park runs a walking street all the way through a forest. On and around the street wild geese and ducks sit or walk, not much bothered by your presence (unless you get close to their little ones - then they'll hiss at you and try to intimidate you). A small wooden bridge runs over the lake, connecting the park's street with the other side, where the lake broadens. This is the best place to just sit down and enjoy the view - the reflection of the sunlight on the lake, the birds swimming through the yellow water lilies -, listen to wind blowing the high grass and the leaves on the trees, enjoy the sun (or the rain).
On the other side of the main bridge is the modern(er) part of the city, with newly built houses. A glimpse of past is still here, as the Riksdagsmannagården lies here (I will talk about these buildings later). You can go around the city with bike - either on the bicycle roads or on the road as there aren't many cars.
Just writing cannot deliver the atmosphere of the city, so I'll let the pictures talk now:
A főutca / The main street
Találkozóhely a főutcán / Meeting place on the main street
A vasútállomás épülete / The train station
Merre menjek? / Where to go?
Sínek és a tó (látvány a hídról) / Trailtracks and the lake (view from the bridge)
Alvesta temploma / The church of Alvesta
Sétálóutca a tó mentén / Street by the lake
Vadludak lazán a sétálóutcán / Wild geese chilling on the street
Büszke szülők és kicsinyeik / Proud parents and their children
Pici vadludak / Baby wild geese
Rálátás a tóra / View of the lake
A tó /The lake


Híd a tavon át / Bridge over the lake
A másik oldal / The other side







Kacsák és vadludak / Ducks and geese
Pillantás a Riksdagsmannagården-re / Glimpse of the Riksdagsmannagården
A város újabb része / The newer part of the city

2016. június 26., vasárnap

23,0 kg - Resa till Sverige /Journey to Sweden/


/For English, please scroll down/


Van valami határozott győzelem abban, mikor az ember feladott csomagja tizedes jegyre pontosan annyit nyom, mint a maximum súlyhatár. Valami olyan érzet, hogy ez hajszálpontosan úgy sikerült, ahogy annak kellett.
Jól hangzana azt írni, hogy „s ezzel az érzéssel indultam el én Svédországba”, de ez nem felelne meg teljesen az igazságnak. Ez az érzés ugyanis csak pár nappal később jelentkezett. Az utazás napján lévő gondolatvilágomat inkább az „érzelmi hullámvasút” kifejezés írná le pontosabban. Azon a napon ez a két állapot váltotta egymást, körülbelül 15-30 percenként: 1.) „Te jó ég, Svédországba megyek! *instant izgalom*”, 2.) „Te jó ég, Svédországba megyek… *instant pánik”. Azt hiszem ez közös mindenkiben, aki külföldre költözik.

A svéd szigetvilág
Június 4-én kezdtem meg utamat Svédországba, pontosan egy nappal a záróvizsgám után (ami amúgy 5-ös lett, így hivatalosan is elvégeztem felsőfokú tanulmányaimat és pszichológus lettem /mínusz a papír, amit még át kell majd venni/). Szóval elmondható, hogy ahol egy életszakasz lezárult, ott egy új kezdődött számomra - szó szerint. 
Egy kicsivel több mint 2 óra repülés után megérkeztem Stockholm-Skavsta repülőterére, ahonnan a tranzitbusszal egy óra alatt bejutottam a város szívébe. Az út lehetővé  tette, hogy bepillantást nyerjek a város életébe, megfigyelve az utcán sétáló lakosokat, a parkban napozó családokat, és a maratont futó igen fáradt embereket (vagy félmaratont futottak? Nem tudom, de a 9 kilométeres célt érték el épp).
A városon kívül
Az első megpillantott IKEA
Látkép a városról


Üdv Stockholmban!
Végül elértem a következő állomásomat - Stockholm vasútállomását, ahol másfél óra várakozás után felszálltam az Alvesta felé közlekedő vonatra. A vonat tiszta és kényelmes üléssel, WiFi-vel, büfékocsival és lábnak elegendő hellyel várt, ami kellemes meglepetés volt a magyar vonatokhoz képest. Próbáltam képeket készíteni a látképről (ami igen szép volt, párszor a tavakkal egy vonalban közlekedtünk), de sajnos nem sikerült, mivel a vonat átlagban 180km/h-val suhant (amit nem éreztél, mivel a sínek simák voltak, teljesen nyugodtan tudtam irogatni és olvasni).
Gyorsvonat - szó szerint
És még gyorsabb
Pontosan 21:25-kor, kiírt idő szerint megérkeztem Alvesta állomásra fáradtan és kissé bizonytalan léptekkel (a sok utazás eléggé megzavarja az egyensúlyérzékedet). Minden járművet sikerült elérni, s minden pontosan indult, s semmi nagyobb probléma nem merült fel az út során. Azt is mondhatnánk, hogy ez az utazás hajszálpontosan úgy sikerült, ahogy annak kellett. :)
___

There is definitely a triumphant feeling when your checked-in baggage is just perfectly the same weight as the maximum allowed weight. It’s the feeling that this very thing just happened exactly how it should have...
Now, i
t would be nice to follow with „and this is the feeling how I began my journey to Sweden”, but no. This feeling only appeared about a few days later. My feelings on the day of the travel could be more accurately described with terms like „emotional rollercoaster”. That day my emotions were as follows: 1.) “Oh my god, I’m going to Sweden! *immediate excitement*” 2.) „Oh my god, I’m going to Sweden… *immediate panic*". I guess it`s the same for everyone who is moving abroad.

Reaching the Swedish archipelago
I began my journey to Sweden on 4th June, just one day after my final exam at the university (which I passed, by the way, officially finishing my studies and becoming a psychologist). So where one period finished, a new started - literally.
After a little more than 2 hours of flight I arrived at Stockholm-Skavsta airport, and took the transit bus to the city - allowing me to glimpse a little of the Swedish capital (and the people who were running the Stockholm marathon - or half maraton, I don't know exactly. They passed the 9 km mark for sure). Given the slower speed of the bus I could make some picures - of the first IKEA I spotted, among others (I knew this was important, because once you travel to Sweden it`s a given that people at home will ask zou whether you have been to/seen an IKEA).
Countryside
First IKEA spotted
Glimpse of the city
I finally reached my next stop - Stockholm Station, where (after 1,5 hours of waiting) I boarded my train to Alvesta. The train was a pleasant change from the ones in Hungary - I had a clean and comfortable seat, enough space for my legs, WiFi and a nice view. I tried to take pictures on the way, but it deemed impossible as the train was going with around 180km/h. 
Fast little train
Now even faster
At 21:25 strax, tired and a bit dizzy (a lot of travel sure messes with your sense of balance) I arrived at Alvesta. Without delays or bigger problems, you could say that this travel just happened exactly how it should have :)

2016. június 22., szerda

Och bloggen börjar /And the blog begins/


Üdv itt!
2016 júliusában új fejezetet kezdtem az életemben - elindultam Svédországba, hogy EVS önkéntes legyek Alvesta kicsi városában. S most elindul ez a blog is, ahol megoszthatom az élményeimet és tapasztalataimat.
____________

Welcome!
I started a new chaper in my life in June 2016 - I started working as an EVS volunteer in Alvesta, Sweden. And now I start this blog to write about my journey and the experiences that come with it.