Vad jag gör här och Sápmi Utställning /What I do here/

/For English please scroll down/

  Közel 2 hónapja vagyok már Alvesta-ban (wow!). Ezen idő alatt sok különböző feladatot kaptam és végeztem el az Utställningshallban. Szóval most megpróbálom összegyűjteni őket és megválaszolni a leggyakrabban feltett kérdést: "Mit csinálok itt?" (Mi a munkám?)

  A rövid válasz a kérdésre ez: Mindenfélét, ami a kiállitóteremhez és annak működéséhez kapcsolódik. Az első feladat, amit rögtön munkábaállásom után kaptam, az volt, hogy fotózzak le különböző kiállítási tárgyakat. Ennek célja az volt egyrészt, hogy meglegyenek a kollekció részei digitális formában is, másrészt pedig, hogy legyen egy portfóliós anyag, amelyet tovább lehet küldeni e-mailben, megkönnyítve ezzel a más múzeumokkal való együttműködést. Legelőször régi kalapokat kellett fotóznom - szóval fogtam a próbababa-fejet és kimentem a erkélyre, hogy természetes fényben készítsek pár szebb képet. Az elkövetkezendő napokban fotóztam vintage kesztyűket, táskákat, legyezőket és ruhákat. A kedvenceim minden kétséget kizárólag a ruhák voltak - mindig is érdekelt a ruhatervezés és a varrás, így a manöken öltöztetése, a ruhák legjobb fényben való megjelenítése nagyon érdekes és szórakoztató volt számomra. A fotózás után pedig kiválogattam a legjobban sikerült képeket, portfóliót készítenem belőlük, kinyomtattam és mappákba rendeztem őket.

  Egy másik feladat, amelyen az első hetekben dolgoztam, az az egyik iroda kitakarítása, berendezése volt az érkező turinform iroda számára. Ugyanitt segítettem berendezni egy kisebb kiállítást, amely a Huseby Bruk (www.husebybruk.se) együttmüködésével valósult meg, s a "George Stephen dolgozószobája" nevet viseli. Technikailag egy múlt századbeli berendezésű szobáról van szó, nehéz faasztallal, bőr kanapéval, régi portréképekkel. Van egy üvegvirtin is, benne George Stephen gyüjteményének pár darabjával (hobbirégész volt a szentem). Büszkén mondhatom, hogy én voltam az, aki berendezte a vitrint: én szereltem be a polcait, csomagoltam ki a kiállítási tárgyakat és rendeztem el őket. Meg kell mondanom múzeumi szakinak éreztem magamat.

"George Stephen dolgozószobája" kiállítás

   A következö nagyobb volumenű feladat júniusban a Sápmi Utställning megszervezése volt. A kiállítás (mint talán a címéből is látszik) a számi emberekről s kultúráról szól, s sok különbözö feladatunk volt vele kapcsolatban. Többek között ki kellet festeni a vitrineket tartó táblákat a számi zászló színeire, átrendezni a termet és az antikváriumot, hogy minél több helyünk legyen. Miután megérkeztek a dobozok a kiállítási tárgyak egy részével az Ájtte Múzeumból (www.ajtte.com), össze kellett szerelnem több tripod-ot, amelyek a kiállítás szövegét tartalmazó textileket tartják. Továbbá fel kellett akasztanom képeket a falra (pontosan 10-10 cm-re egymástól - több ideig tart, mint hinnéd). A szerelési munka után le kellett fotóznom a többi kiállítási tárgyat. A kiállítás nagy megnyitója június 22-én volt ingyen kávéval és egy professzor beszédével este 7-kor. Szóval a napi feladat az volt, hogy készítsünk elő csészéket, tányérokat, kanalakat, főzzünk kávét, teát, biztosítsuk, hogy mindig tele vannak a termoszok, van hideg víz a szörpnek. Midsommer közeledtével epertorta is volt - ezt is kellett cserélnünk, mikor elfogyott. És persze folyamatosan kellett mosogatni a használt poharakat, csészéket. Elég melós és fárasztó munka volt (de a következö héten volt 2 szabadnapom, így a hosszú hétvége kárpótolt). A következő héten egy rövid előadást kellett tartani a kiállításról és a számikról a tourinformban dolgozóknak, hogy megfelelő infot tudjanak átadni az érdeklődőknek. A kiállítás egész nyáron megtekinthető - több dolgunk nincs vele a kisebb igazításokon, izzócseréken, vitrinek takarításán kívül.

Szorgos festegetés

A számi zászló mintájára

Számi ruhadarabok

A képek amiket felszereltem

Sommarfika a megnyitón

A kiállítás kinézete

 








   További fontos feladat a kiállítások dokumentálása - képek és videók készítése (például itt egy George Stephen szobájáról: https://www.youtube.com/watch?v=1PD_vwpL0BA). Néha az a feladatunk, hogy elautózzunk valahova, s ott készítsünk képeket (pl. Huseby Bruk). Emellett vannak napi feladatok: takarítani, összegyűjeni és levinni a szemetet, könyveket eladni az anikváriumban ha éppen téged találnak meg az emberek. Emellett én vezetem most a kiállítóterem Instagramját (https://www.instagram.com/alvesta_utstallningshall/), szóval oda is kell készíteni és feltölteni képeket. Vannak viccesebb feladatok is: például képet készíteni cukorkából. A történet emögött az, hogy néha vannak foglalkozások gyerekeknek, amikor ugyanilyeneket készítenek - a mi képeink pedig mint "inspiráció" szolgálnak. A jövőben csinálnom kell majd egy saját minikiállítást - szóval jelenleg (többek között) ezen ötletelek (az eredményről majd írni fogok). Továbbá a nyár folyamán a Rikdagsmannagårdenben is fogok dolgozni (amely egyfajta ház-múzeum, és majd készül róla írás a blogban). Itt képeket kell készítenem a berendezési tárgyakról, valamint begépelnem a leírásokat róluk, így kialakítva egy elektronikus katalógust.

Cukorkaképem - büszke vagyok rá rendesen

   Szóval, ilyesmiket csinálok itt. Nagyon válozatos és szuper szórakoztató!

_____

  I have been in Alvesta for almost 2 months now (wow!). During this period I had many different tasks, so now I`ll try to collect some of it to answer the most frequently asked question: What do I do here? What is my job?

   The short answer to these questions is: I do all kinds of stuff that is connected to the Exhibition Hall and its work. My first task, right after I started working, was to take photographs of several exhibition items in order to digitalise the collection and provide material to other museums for a possible exchange and cooperation. The first things I had to photograph were hats - so I took a mannequin head and went to the balcony to take the pictures in natural light. In the following days I had to photograph old gloves, fans, bags and clothes. My favourites were definitely the clothes - I have always been interested in designing fashion and sewing clothes, so dressing the mannequin was a lot of fun for me. Then, of course, I had to select the best pictures, make a portfolio-kinda thing, print them out and catalog them.

  My other task in the first few weeks was to help cleaning and setting up a smaller exhibition in the tourist office that will be open at the trainstation during the summer. The exhibition runs under the name of "George Stephen`s working room" and is done with collaboration with Huseby Bruk (www.husebybruk.se). So, it`s an old-looking room with a heavy wooden desk, a leather sofa and some old portaits (and many other things, as you can see on the picture below). It also has a glass vitrin with all kinds of old items, all from George Stephen`s collection. And I`m proud to say that I was the one who put all the stuffs in there - I set up the vitrin, unpacked and organised the exhibition objects. I gotta say, I felt like a professional.

"George Stephen`s working room" exhibition

   The next big thing in June was the opening of the Sami Exhibition. We had many different tasks relating to this. We had to paint the display boards to the colors of the sami flag, rearange the hall and the antique store a bit to fit the exhibition. After we recieved the boxes with the traveling exhibition items from Ájtte Swedish Mountain and Sami Museum (www.ajtte.com), I had to assemble several tripods that hold the textile with stories about the sami people. I also hanged pictures up the wall (with exactly 10-10 cms away from eachother - takes more time than you'd think). So after the mounting work, I also had to take photos of some of the other objects we were going to display. The grand opening of the exhibition was on June 22, with free fika and a speech at 7 pm. We had to set up mugs, plates, put out coffee, tea, sirup (and make sure they are always full), have the cake out, keep cleaning things. It was quite a tiring job, really (but I had two days off the next week, so having a long weekend waiting for me, I didn`t mind it that much). In the following week I had to make a presentation about the exhibition and the sami people to the tourist office, so they can give information to the visitors. The exhibition is open during summer - we don`t have much to do wih it now, only to manage it (cleaning the vitrins, changing lightbulbs, etc.).

Painting

In the colors of the Sami flag

Sami clothes

The pictures I hanged up

Sommarfika at the opening

How the exhibiion looks like

  An other important task is documenting the exhibitions - taking pictures, making videos (here is one about the George Stephen's room for example: https://www.youtube.com/watch?v=1PD_vwpL0BA). Sometimes we have to take the car and go to other museums and places to take photos there (Huseby Bruk for example). There are daily tasks, like cleaning, taking down the trash, selling books at the second-hand shop. I`m also responsibe for the Exhibition Hall`s Instagram account (https://www.instagram.com/alvesta_utstallningshall/), so I have to take pictures and upload them there. There are some funnier tasks, also: like creating a candy-picture. The story behind it is that there are sometimes workshops for children here, where they make similar pictures - ours work as an "inspiration" to them. In the future, we`ll have to create our own mini exhibition - so I`m brainstorming on that now and will probably write about the results in this blog. I also have to take pictures of objects in Rikdagsmannagården - a short of house-museum in Alvesta which I`m going to write about -, and digitalise the descriptions of them, building an electronic catalog.

My candy picture - I`m proud, needless to say.

    So, these are the things I do here. Really diverse and super fun!

Gemla

/For English, scroll down/

  Gemla egy kis falu nem messze (pontosan 8,8 km-re) Alvesta-tól. Växjö fele (és vissza) vonattal utazva először az aranyos kis vasútállomás épülete hívta fel magára a figyelmemet. Így egy szabadnapomon, mikor úgyis át kellett mennem Växjö-be, úgy döntöttem megállok visszafele jövet kicsit szétnézni. Két órát töltöttem végül itt, s ez idő alatt teljesen belopta a hely magát a szívembe.

   A falucska igen kicsi - 1400 lakosa van. A szövevényes utca mentén kertes házak állnak - mind különleges, színes; rendben tartott, egyedi kertecskékkel. Váltogatják egymást a tradicionális faházak és az újabb típusú tégla- és kőépítésű otthonok. Némelyik udvarában egész játszótér van - azt kívánod, bár ott lennél gyerek. A legtöbb lakás felújított, szépen festett, ám van pár, amely patinásabb, s látszik, ahogy az idő fogai megkóstolták a külső festékmázat már. Sok kertjében kialakított teraszok, üvegfalú kis ebédlőházak állnak, körbevéve napozóágyakkal. Van egy ház, ahol kívül egy ketrec van - két nyuszi lakik benne. Ember sok nem jár az utcán - még az állomás épületében lévő bolt és kávézó is csak péntekente 11 és 17 között van nyitva, máskor nem. Így tehát szabad a vándorlás - legalábbis nem érzed magad annyira kínosan, miközben házakat fotózol.

  A nyugodt utcákon túl azonban van egy másik arca is a falunak - a csönd átvezet a természetbe. A falu szélén áll egy kicsit leharcolt piros ház. Idősnek tűnik, valószínűleg az is. Mellette egy rövidke híd, mögötte pedig a varázslat kezdete - egy aprócska vízduzzasztó. A patak vize megtörik, majd átbukik a fa tákolmányon, a csobogó hang pedig betölti a teret. A ház mellett füves kövön besétálhatsz kicsit a víz fölé, a kis emelkedő végén két rozoga fahíd nyújtózkodik - egyik át a partra, ahonnan jöttél, a másik egy kőrakás fele - átkelhetsz rajta, ha a minden közepén szeretnél lenni. Továbbmenve a fűbe taposva ösvény van, amelyet követhetsz. Ez elvezet egy újabb fahídhoz - töredezett, de stabil és erős, át egy kis csermelyen. Itt egy újabb gát áll - fémre szerelt fahíd a tavon át, fahidak a kövekre amelyek meghatározzák a víz terét. Egy apró sárga házacska is áll itt - a bútorok újak, de a hely lakatlan. A part a tó fölé magasodik - tökéletes hely arra, hogy lelógasd a lábad a tó felé, s csak hallgasd a víz csobogását. Elmélkedhetsz, könyvet olvashatsz, piknikezhetsz - teljes nyugalom van.

   Tovább (jobbra el) erdő terül el - vékonyka letaposott csapás vezet rajta keresztül a tó partja mellett. Látsz egy táblát: "Egon horgászkunyhója - 150 m". Továbbsétálva meg is találod: egy kopott sárga épület, teraszán evezők, nincs nyoma annak, hogy használnák még. Körbe az ösvényen málnabokrok - szedegethetsz s eszegethetsz, ha épp nyár van. Tovább is megy az ösvény - ám befedi a fű, s elrejti a  földbe vájt lyukakat, így talán jobb, ha arra nem kóborolsz. Visszasétálva megcsap egy érzés: olyan ez, mintha egy fantasy történet régen lakott, ám ma már elnéptelenedett településében sétálnál, ahol körülölel a régi varázslat, s benne ül a csöndben a boldog nyugalom.

/Képek az angol szöveg után/

________

  Gemla is a small village not far (around 8.8 km) from Alvesta. On the way to Växjö (and back) with train, it first caught my attention with its lovely train station building. So on a day-off, when I had to go to Växjö anyway, I decided to check it out on the way back. I spent 2 hours here, and during that time it found its way into my heart.

   The village is pretty small - it has only around 1400 inhabitants. Along the street there are unique, colorful houses with tidy, neat gardens. The traditional wooden houses alterate with the more newly built brick- and stone houses. Some has playground across their yard - makes you wish you were a child there. Most of the homes are renovated, beautifully painted, but there are some which are more tarnished, you can see how the time has chewed on the exterior coating. In many of the gardens there are terraces and dining rooms with glass walls, surrounded by sun loungers. There is a house which has a cage outside - with two bunnies living in it. There aren't many poeple on the streets - even the station's shop and café is only open on Fridays between 11 and 17. So, you are free to wonder - at least yon don't feel so awkward while photographing the houses.

   There is an other side for the village though - the silence of the streets lead you to the silence of the nature. At the end of the village, an old red house is standing still. Next to it is a short bridge, behind it is the magic - a little weir. The stream's solid flow breaks, tumbling over the wooden cogs, and its plashing sound fills the area. Next to the house you can walk over the water on grass-covered rocks. In the end of the offset there is two little wooden bridges - one leading to the shore you have just came from, the other leading onto the top of a pile of stones - you can walk there if you want to be in the middle of everything. Walking ahead there is a path trampled into the grass which you can follow. This leads to an other wooden bridge - damaged but stable and strong above a stream. Here stands an other weir - a wooden bridge mounted onto metal, over the lake; other bridges that lead to the stones that determine the space of the water. A tiny yellow house stands here - with furniture new, but no sign of inhabitancy. The shore towers above the lake - it's the perfect place to swing your legs above the water and listen to the sound of the lake. You can ruminate, reflect, read a book or have a picnic - calmness surround you.

  Going further (to the right) there is a forest - a narrow path in the grass leads through it, following the line of the shore. You see a sign: "Egon's fishing hut - 150 m." Walking further you'll find it: a worn yellow building with paddles on its porch without any sign of having been used. Along the trail there are rasberry bushes - you can collect and eat during summertime. The path leads further - however thick grass covers it, hiding holes, so it might be wiser not to wander any further. Walking back a feeling follows you: as if you are wandering in the long inhabited, but now deserted town of a fantasy book - where the old magic enspheres you and the blissful calmness sits in the silence.

Az állomás épülete / The stationhouse

Régi vörös ház az utca végén / The old red house at the end of the street

Mi van a ház mögött / What's behind the house

Ahova kisétálhatsz / Where you can walk to

Híd a kövekre / Bridge onto the rocks

Híd a partra / Bridge to the other side

Ösvény a füvön át / Path through the grass

Híd a másik duzzasztóhoz / Bridge to the other weir

Duzzasztógát az erdőben / Weir in the forest

Kövesd a csapást, hogy megtaláld a halászkunyhót / Follow to find the fishing hub

A halászkunyhó / The fishing hut

Jah, nem írtam róla, de van egy ilyen is a fakuban. Ez az "ikonjuk". Alexisnek hívják. / Oh yeah, I didn't write about it, but there is this thing in the vilalge also. It's kind of an "icon". Its name is Alexis.

Hagaparken och skogar i Alvesta /Hagapark and forests in Alvesta/

/English paragraphs are below each Hungarian one/
  Van pár hely Alvesta-ban, amelyekről nem ejtettem még szót - egyrészt azért, mert az előző bejegyzés elég képgazdag és hosszú lett ezek nélkül is, másrészt azért, mert az előző bejegyzés megírásakor még nem jártam ezeken a helyeken. Továbbá, míg az előzőekben főleg a város központjáról írtam, addig a most szóban forgó helyek a centrumtól távolabb helyezkednek el, s sok közös ponton osztoznak - a fák, a csendes séták, a természet érintése jellemzik mindkettőt.
  Alvesta egyik főútja mentén helyezkedik el a város parkja: Hagaparken. Egy tágas füves tér pár paddal, a Svédországban megszokott vörös faházakkal és egy játszótérrel. Van továbbá egy kültéri színpad is - legalábbis úgy hiszem ez a funkciója az épületnek. Van tehát minden, amit egy parktól elvárnál - és még több is. Az ösvényt követve ugyanis hamar egy erdőben találod magadat. Bár a centrum innen csak 5-10 perc séta, mégis olyan, mintha a semmi közepén lennél - csak te vagy, az ösvény, a körülötted magasodó fák és az ég (meg pár másik sétáló személy - hacsak nem esik, abban az esetben biztos a magány). Az ösvényt követve egy tisztáson egy kis tavacska található, felszínén vízililiomokkal. Tovább sétálva kis fahídakon átkelve mélyebbre sétálhatsz az erdőben - míg körbe nem érsz, s megérkezel újra arra a helyre, ahonnan indultál.
______
   There is a few part of Alvesta I haven't talked about yet - partly because the previous post was image heavy already, partly because I haven't been to these places then. But perhaps it's good like this - because while in the previous post I covered the center of the city, the places I'll be talking about now are a bit away from the centrum and share several common traits - trees, silent walks and the touch of nature. 

  Alvesta has a park along one of its main roads: Hagaparken. It's a wide grassy area with a few benches, a few of the typical red Swedish houses and a playground. In the middle there`s something that appears to be an open stage. Everything you'd expect from a park. However, following the paths you soon find yourself inside a forest. And even though you are just 5-10 minutes away from the city center, it feels like you are in the middle of nowhere - it's only you, the narrow path, the trees around you and the sky (of course you may meet other people who are walking there - unless it`s raining ,hn you`ll surely be alone). Along the path there is a little pond with water lillies on its surface. Going further you can cross a few little wooden bridges and walk further into the forest - until you come full circle and arrive back to where you started.

Hagaparken

Játszótér / Playground

Tradicionális vörös faház / Traditional red house

Színpad a parkban / Open stage in the park

A kis tó / The pond

Vízililiomok / Water lillies

Fahíd az erdőbe / Wooden bridge to the forest

Az ösvény, a fák és az ég / The path, the trees and the sky

   

 















   














     














 


 
 
   Alvesta-nak van egy másik nagyobb erdős területe is. A város idősebb felén sétálva, úgy 30 perc elteltével a betonút véget ér, s elkezdődik az erdőbe vezető földút. Ez egy széles út, amelyen autóval is könnyen közlekedhet az ember. Sétálva azonban még több lehetőséged és mozgástered van. Letérhetsz az útról, s a mohalepte földön futó keskeny csapást követve titkos helyeket fedezhetsz fel. Ezek a csapások, amelyeket a korábban arra járó emberek lábnyomai tapostak ki, különleges hangulatot árasztanak. Mintha azt mondanák: "Mások is jártak már itt - de most egyedül vagy". A fák által átélt évek, az általuk látott történeket és történések mind ott vannak a levegőben, neked azonban minden új: mintha te lennél az első, aki felfedezi ezeket a helyeket, az első aki látja az apró csodákat. Nehéz megmagyarázni, de ez egy igazán egyedi, felemelő élmény.

  Szóval, milyen titkos helyeket találhatsz az erdőben? A vadvirágok kertjét, egy különleges követ, melyre leülhetsz s elgondolkodhatsz, egy padot a semmi közepén, egy apró de takaros helyet gyönyörű kilátással a tóra, amelyet az erdő körülölel. Az erdő aljnövényzetét többnyire áfonya alkotja - így nyári utadon gyűjtögethetsz azt is. Egy másik titkos hely amelyet megtalálhatsz, az a "csónaktemető". A tó partja mentén sok-sok elhagyatott csónak lebeg - elfeledve a gazdáik által, vagy csak jobb időkre várva.

____  
  Alvesta has another bigger forest area. Walking through the older part of the city, about 30 minutes later the road ends, and the path in the forest begins. It's a wider path, wide enough for cars to drive through. If you are on foot however you have more possibilities and mobility - just walk into the trees, follow the narrow path on the moss-covered ground and discover secret places. These paths, that were made by the people walking there before you have a very distinct feeling. It's as if they are saying: "Others have walked here before you - but now you are alone". It's the feeling of the many years the trees there have lived, the feeling of the stories that happened there, but for you, it's all new: as if you are the first one to discover these places, the first one to see the magic. It's hard to explain, but it is a unique, uplifting experience.

  So, what secret places can you find in this forest? A garden of vivid wild flowers, a special rock you can sit on and wonder, a bench in the middle of nowhere or a small but tidy area with a beautiful view of the lake that the forest surrounds. The ground of the forest is mostly covered with blueberry - so during the summer you can also pick that on your journey. An other secret of the forest is the "boat cemetery". Along the shore of the lake many old lakes have been left behind - perhaps forgotten by their owner or waiting for better times.

Út az erdőben / Road in the forest

Áfonya / Blueberries

Ösvény a mohalepte talajon / Path in the moss-covered ground

Vadvirágok kertje

Pillantás a csónaktemetőre / Glimpse of the boat cemetery

Värför är jag här? /Why am I here?/

/For English, please scroll down/

"Miért vagyok itt?" Ezen cím alapján most írhatnék a motivációimról, eddigi életutamról, amely ahhoz a ponthoz vezetett, hogy most kint vagyok Svédországban. De ez a bejegyzés most nem erről szól. Most az ittlétem technikai részleteiről akarok beszélni. Vagyis, hogy mi által vált lehetővé az, hogy Svédországban töltsem a 2016-os év további részét.

Jelenleg egy EVS projekt keretében vagyok Alvestában. Az EVS a European Voluntary Service, magyarul az Európai Önkéntes Szolgálat rövidítése. A program az Erasmus+ keretei között valósul meg, s lehetőséget nyújt minden érdeklődő, 17 és 30 év közötti személynek, hogy részt vegyen egy külföldi projektben. A projektek az egyes szervezetek profiljától függően igen változatosak: lehetsz vízi mentő Máltán, részt vehetsz egy színház életében Norvégiában vagy tarthatsz foglalkozásokat gyerekeknek Lengyelországban. A program állja a kiutazás költségeit (egy meghatározott kereten belül), a lakhatást, étkezést, s bizonyos mennyiségű zsebpénzt is kapsz minden hónapban, amelyből szórakozhatsz vagy utazhatsz. Ezekért cserébe heti 30-35 órát kell dolgozni a kiválasztott szervezetnél. (További részletes leírást és információt az EVS-ről itt talál, akit érdekel: http://www.fve.hu/evs.html. Továbbá még itt: http://www.eplusifjusag.hu/hu/evs/volunteer).

Szóval mi kell ahhoz, hogy elinduljon az EVS kaland? Egy küldő szervezet, egy fogadó szervezet, egy ütős önéletrajz és motivációs levél, nomeg kitartás. (És szerencse. Meg türelem. Helyzettől függően). Először választasz egy küldő szervezetet, utána nézegeted a projekteket, amelyekre keresnek embereket, küldözgeted a CV-det és reménykedsz a sikerben vagy legalább egy Skype interjúban. A konkrét sztori persze mindenkinél más. Itt az enyém.

Az én küldő szervezetem a Fiatalok a Vidékért Egyesület (röviden FiVe, online  http://www.fve.hu). 2015 augusztusában bukkantam rájuk Facebookon, testvérem ajánlása alapján. Egy svédországi projektet hirdettek éppen: Alvestába kerestek önkéntest a 2016-os évre, januártól decemberig, egy, az ottani vasútállomás második emeletén működő kiállító terembe a kiállítások promóciójára, dokumentálására, segítésére. Bár akkor még sok részletet nem ismertem az EVS-ről, jelentkeztem a projektre, s láss csodát… Nem kaptam meg. Nem meglepő, hiszen 150 ember jelentkezett Európa-szerte. Nem is gondoltam rá sokat, de az EVS-nek utána olvastam, elmentem tájékoztatóra, s eldöntöttem: nekem ez kell. Azt tudtam, hogy mindenképpen Svédországba szeretnék majd menni, s tudtam, körülbelül milyen projektek érdekelnek. Az egyetem mellett viszont a téma nem vetődött fel újra egészen 2016 márciusáig. Akkor hirdetett egy svéd szervezet (a Globala Kronoberg/Nätverket SIP) több projektet is. Megtetszett a szervezet profilja, s jelentkeztem is a felhívásokra (köztük a 2017-es alvestai projektre), ám újból nem kaptam választ. Mivel épp szakdolgozatot írtam s nyelvvizsgára készültem, így csak fél szemmel figyeltem a további lehetőségeket, kicsit félve ugyan, hogy lecsúszom valamiről. És aztán április végén jött a nagy lehetőség: egy másik önkéntes hazajön Alvesta-ból, helyére keresnek új embert. Gyorsan ugrottam apukám számítógépéhez, s küldtem az önéletrajzot majd a motivációs levelet. Utána egy hétig tűkön ülve vártam. Végre jött egy válasz: lesz Skype interjú. Teljes izgalomban vártam a napot, majd az azt követő csütörtökön végig csak erre tudtam gondolni (és reggel volt egy vizsgám - nem szerencsés kombináció). Este pedig jött a hír: engem választottak a projektre! 3 hét, s utazom Svédországba, arra a projektre amelyre legelőször jelentkeztem. (A vizsga is 5-ös lett végül amúgy).

A fogadó szervezetem a Globala Kronoberg, amely egy nagyobb „esernyőszervezet”-nek, a Nätverket SIP a része. A SIP több szervezetet tömörít, amelyek mind különböző profillal rendelkeznek, közös bennük, hogy céljuk a társadalom és közösség demokratikusabbá, hozzáférhetőbbé és befogadóbbá tétele. A Globala Kronoberg elsősorban a csereprogramok, és így az EVS lebonyolítását végzi. Ennél mélyebben belemenni a részletekbe bár érdekes lenne, ugyanakkor túl hosszú is, így ajánlom a szervezet honlapját olvasásra: http://www.sip.se/  (Google Fordító javasolt).

Én az Alvesta Utställninghall-ban, vagyis az alvestai vasútállomás második emeletén működő kiállítóteremben dolgozom. A kiállítóterem célja, hogy bemutassa a közösség életét, valamit a világ többi részét az átutazóknak, várakozóknak, érdeklődőknek. (info itt, Google Fordító továbbra is javasolt: http://www.alvesta.se/se--gora/Utstallningshall/, Facebook: https://www.facebook.com/Alvesta-Utställningshall-289710797801322/). Ugyanitt található egy antikvárium, ha épp egy jó olvasmány kellene az útra valakinek. Az ötlet szerintem fenomenális; hogy az utazás üresjáratait, vonatra várakozás óráit hasznosan töltse az ember, új dolgokat megismerve. 

Így vált tehát lehetővé az én EVS kalandom Svédországban, az Erasmus+-on keresztül, a FiVE és a Globala Kronoberg koordinátorainak segítségével.

_______

     "Why am I here?" Now I could write a lengthy post about my motivations, my path in life and the decisions I made that all lead to this point when/where I am in Sweden. But this post is not about that. Right now, I want to talk about the technical aspects of my stay. Namely, what made it possible for me to spend the rest of the year in Sweden.

     Right now I am participating in an EVS project in Alvesta. EVS is an acronym for "European Voluntary Service", a program within the framework of Erasmus+ which provides an opportunity for people between 17 and 30 to take part in an international project. The projects vary greatly depending on the profile of each organization: you can be a lifeguard in Malta, you can take part in the life of a theater in Norway or you can hold workshops for children in Poland. The program pays for the outbound travel, housing, food and you also recieve a certain amount of pocket money every month, which you can use to travel and have fun. In exchange you are expected to work 30-35 hours a week at the organization you have selected.

     So, what do you need to start the EVS adventure? A sending organization, a hosting organization, a cool resume and cover letter, and of course perseverance. (And luck. Also patience. Depending on the situation). First, you choose a sending organization, then you look at projects where they are looking for volunteers, you send your CV and hope that you succeed or that you get a Skype interview. How the story actually goes is, of course, different for everybody. Here is mine.

     My sending organization is the Fiatalok a Vidékért Egyesület (FiVE for short, http://www.fve.hu for online). I found them on Facebook in August 2015 through my sister's recommendation. They were announcing a Swedish project: they were looking for volunteers to Alvesta from January 2016 to December 2016 to work in the Exhibition Hall at the train station`s second floor. Although I did not know many details about EVS back then, I signed up for the project, and behold ... I didn`t get it. It was not suprising since around 150 people have applied from all over Europe. I did not give much thought to it afterwards, but I read more about the EVS and I decided: I want this. I knew that I definitely want to go to Sweden, and I knew about what kind of projects I am interested in. However, as I was still doing my university studies, the subject didn`t seriously cross my mind again until March 2016. That was when a Swedish organization (Globala Kronoberg / Nätverket SIP) started looking for vounteers for several projects. I liked the profile of the organization, and I applied for the appeals (including the Alvesta project in 2017), but again, I did not get any answer. As I was writing my dissertation and I was studying for my language exam, I only followed the new appeals wih one eye. And then, at the end of April, the great opportunity arrived: an other volunteer was coming home from Alvesta, and they were looking for a new person to follow through the project. Quickly I jumped to my dad's computer and sent my resume and cover letter. I waited eagerly for a week. Then finally an answer arrived: there will be a Skype interview. I was waiting for the day in full excitment, and the following Thursday this was the only thing I could think of (and in the morning I had an exam - not the best match). In the evening I recieved the answer: I was chosen for the project! In 3 weeks I'm going to travel to Sweden, and take part in the project which I have first applied to. (I got a 5 for the exam in the end by the way).

     My hosting organization is Globala Kronoberg, which is part of a larger "umbrella organization", the Nätverket SIP. The SIP brings together several organizations that all have different profiles, but they share the common goal of creating a more democratic, more accessible and more inclusive society and community. Globala Kronoberg is mainly responsible for exchange programs and therefore managing the EVS. Although it would be interesting to go deeper into the details, it would also be too long, so I recommend reading the organization's website: http://www.sip.se/

     I work in the Alvesta Utställninghall, aka an exhibition hall which is situated on the second floor of Alvesta`s train station. The exhibition hall`s goal is to show the community's life and the rest of the world to those who are traveling through or waiting for their train to come (More info here: http://www.alvesta.se/se--gora/Utstallningshall/, Facebook: https://www.facebook.com/Alvesta-Utställningshall-289710797801322/). At the same place there is a second-hand bookshop, in case someone needs a good book to read for the travel. I think the idea is phenomenal; to give people the opportunity to spend the slow-running periods of their travel to learn something new.

     This is how and why I am on my EVS adventure in Sweden right now: through Erasmus+ and with the help of the coordinators of FiVE and Globala Kronoberg.

Midsommar

/For English, please scroll down/
Az, amit a legjobban vártam, amikor kiderült, hogy Svédországba utazom júniusban, az valószínűleg a Midsommar ünnepség volt. Mindig is látni szerettem volna ezt az ünnepséget, de eddig nem votl lehetőségem rá, hiszen csak ősz és tél folyamán tartózkodtam Svédországban ezelőtt. Midsommar egy régi hagyomány, és ezekkel a dolgokkal kapcsolható össze: virágkorona, májusfa, tánc és ének, eper és epertorta, sill (pácolt hering), újkrumpli, snaps (röviditalok) és persze barátok és család. Rövid összefoglalóért  lásd ezt a videót (angol): https://www.youtube.com/watch?v=AA7MgeL_r_w

Hogy hű maradjak a  tradíciókhoz, én is elkészítettem a saját virágkoronámat (ezen leírás alapján). Szerintem szép lett (bár nem saját magam által szedett vadvirágokból készült, ahogy elvileg kellene). 

Előkészületek a virágkoronához

A virágkoronám

24-én átautóztunk Tegnaby-ba, egy kicsike faluba, hogy részt vegyünk az ottani ünnepségen. Az ünnepség egy idős ház kertjében volt megtartva, ahol egy fehér sátor alatt kis epertortákat, italokat és tombolaszelvényeket árultak, a ház oldalában pedig egy régi autó parkolt, amelynek csomagtartójában cukorkát halászhattál 20 koronáért. A kertben családok gyűltek össze, csevegtek és piknikeztek a fűben.

Midsommar általában a májusfa(midsommarstång) felállításával és virágokkal és levelekkel való feldíszítésével kezdődik. Mivel kicsit késve érkeztünk, erről a részről sajnos lecsúsztunk, de pont időben érkeztünk a tánchoz. Ilyenkor a svédek a májusfa körül kört alkotva táncolnak és tradicionális dalokat énekelnek - például kicsi békákról vagy zenészekről. Ez egy mókás szokás, amelyet a gyerekek (vagy gyermeklelkű felnőttek) nagyon élveznek, a kivülállóknak pedig szórakoztató nézni.

Májusfa

Tánc a májusfa körül

A táncot követően elindult a tombola. Mivel azonban már az összes szelvényt eladták, mire odaértünk a helyszínre, ezért mi inkább körbenéztünk a régi házban (ami szép és takaros volt, de nagyon alacsony belmagasságú - mint minden régi svéd ház valami okból kifolyólag), majd úgy dönöttük elmegyünk a tóhoz. A fürdőhely egyszerű felépítésű (egy öltöző, pár pad, egy wc és egy stég), de bámulatbaejtő szépségű volt.  A kilátás, a táj, a nyugodt légkör, a tiszta víz, a csodálatos napsütéses idő mágikussa varázsolta a helyet. Sétáltam a vízben és napoztam a stégen. Úszni nem úsztam, mivel nem vittem magammal fürdőruhát - sokkal inkább fel voltam készülve az esőre, mivel szintén szinte a hagyomány része, hogy mindig zuhog Midsommar idején. Ebben az évben viszont ez nem vált valóssá, mivel közel 30 fok és verőfényes napsütés volt. Szerencse.

A tó és a fürdőhely

A stég és a kilátás 

A stégen

Tiszta víz

Virágkorona vadvirágokból 

A fürdőzés után visszamentünk Växjö-be. A koordinátorom (Sara, aki a Midsommar programot szervezte nekünk) font magának egy virágkoronát, így láthattam, hogyan is készül egy hagyományos virágkorona vadvirágokból. Aztán átmentünk pár másik önkéntes lakására, hogy együtt elfogyasszunk egy nagy midsommar vacsorát. Szerencsére a sill helyett volt kötbullar is (a pácolt hering az eddigi legkevésbé undi halfajta, amit ettem, de sajnos még továbbra is hal). Volt emellett az asztalon házi készítésű pite/quiche és friss saláta is, többek között. Desszertnek pedig Sara epertortáját kóstolhattuk meg.
Az este egy város és tó körüli sétával zárult (ezt a részt nemigen terveztük, de megviccelt minket a vonatközlekedés). Växjö egy pompás város, különösen a lenyugvó nap alatt - megérdemel egy saját bejegyzést, így majd később mutatok róla képeket.

Midsommer fogás

Sara epertortája

Ilyen formán telt az első Midsommar-om - remélem még lesz több, hasonló formában :)
_________

The thing I was most excited about when I learned that I'm going to move to Sweden in June was probably the Midsommar celebration. I have always wanted to see and take part in this celebration, but I have only been in Sweden during autumn and winter before. Midsommar has a long tradition and is usually associated with the following things: flowercrowns, the midsommarpole, dancing, strawberry and strawberry cake, sill (pickled herring), fresh potatoes, snaps (aka alcohol) and of course family and friends. For a short summary, check here: https://www.youtube.com/watch?v=AA7MgeL_r_w

 To be true to the tradition, I made my own flowercrown (based on this tutorial). It turned out pretty nice, I think (even though I didn't make it from wild flowers). 

Preparations for the flowercrown

My flowercrown

On the 24th we went to Tegnaby, a little village to take part in the celebrations. In the garden of the old house where the celebration took place there was a tent where they selled little strawberry cakes, drinks and lottery tickets. By the house an old car was set up as a "fiskdamm" - you could fish for candy for 20 kr. Families gathered around and chatted or had a picnic in the grass.

Midsommar usually starts with setting up the maypole (midsommarstång) in the center of the park/celebration place, and decorating it with flowers and leaves. We were a bit late, so we missed this part, but were just in time for the dance. Forming a circle, Swedes danced around the maypole while singing traditional songs - like one about little frogs. It's a fun time for kids, and definitely entertaining to watch from the outside.

The maypole

Dancing around the maypole

Following the dance, the lottery began. However, since all of the tickets were sold out by the time we arrived, we looked inside the old house instead (which was nice but had such a low ceiling - as all old houses do in Sweden) then decided to go to the lake. The bathing place was pretty simple (one changing house, a few benches, a toalet and a pier), but it was astonishing. The view, the calm atmosphere, the clear water, the beaufitul sunny weather made the place absolutely magical. I walked around in the water but I didn't swim as I didn't have my bathing suit with me. I was more prepared for the rain, because it's also tradition that is always rains on Midsommar - something that didn't come true this year as it was around 30 degrees and the sun was shining.

The lake and the bathing place

The pier and the view

On the pier

Clear water

Flowercrown made with wild flowers

After enjoying the water and the sun by the lake we went back to Växjö. My coordinator (Sara, who organised Midsommar for us) made a flowercrown for herself, so I could see how a traditional one with wild flowers is made. Then we went to the other volunteers' place to have a grand midsommar dinner. Luckily with some köttbullars instead of just sill (which is probably the least bad of all the fishes I have ever tried, but unfortunatelly it is still fish) There were also some homemade pie/quiche and fresh salad on the table. Then for dessert we got to taste Sara's strawberry cake (my coordinator's, not mine. I don't refer to myself in the third person).

The evening finished with a walk around the city and its lake (which was not entirely planned, but the train schedule tricked us). Växjö is a stunning city, especially under the setting sun - and it deserves its own post, so I'll show pictures of it later (many pictures).

Midsommer food

Sara's strawberry cake

So this is how my first midsommar went - I hope I'll celebrate more in the future, in similar form :)