23,0 kg - Resa till Sverige /Journey to Sweden/

/For English, please scroll down/

Van valami határozott győzelem abban, mikor az ember feladott csomagja tizedes jegyre pontosan annyit nyom, mint a maximum súlyhatár. Valami olyan érzet, hogy ez hajszálpontosan úgy sikerült, ahogy annak kellett.

Jól hangzana azt írni, hogy „s ezzel az érzéssel indultam el én Svédországba”, de ez nem felelne meg teljesen az igazságnak. Ez az érzés ugyanis csak pár nappal később jelentkezett. Az utazás napján lévő gondolatvilágomat inkább az „érzelmi hullámvasút” kifejezés írná le pontosabban. Azon a napon ez a két állapot váltotta egymást, körülbelül 15-30 percenként: 1.) „Te jó ég, Svédországba megyek! *instant izgalom*”, 2.) „Te jó ég, Svédországba megyek… *instant pánik”. Azt hiszem ez közös mindenkiben, aki külföldre költözik.

A svéd szigetvilág

Június 4-én kezdtem meg utamat Svédországba, pontosan egy nappal a záróvizsgám után (ami amúgy 5-ös lett, így hivatalosan is elvégeztem felsőfokú tanulmányaimat és pszichológus lettem /mínusz a papír, amit még át kell majd venni/). Szóval elmondható, hogy ahol egy életszakasz lezárult, ott egy új kezdődött számomra - szó szerint. 

Egy kicsivel több mint 2 óra repülés után megérkeztem Stockholm-Skavsta repülőterére, ahonnan a tranzitbusszal egy óra alatt bejutottam a város szívébe. Az út lehetővé  tette, hogy bepillantást nyerjek a város életébe, megfigyelve az utcán sétáló lakosokat, a parkban napozó családokat, és a maratont futó igen fáradt embereket (vagy félmaratont futottak? Nem tudom, de a 9 kilométeres célt érték el épp).

A városon kívül

Az első megpillantott IKEA

Látkép a városról

Üdv Stockholmban!

Végül elértem a következő állomásomat - Stockholm vasútállomását, ahol másfél óra várakozás után felszálltam az Alvesta felé közlekedő vonatra. A vonat tiszta és kényelmes üléssel, WiFi-vel, büfékocsival és lábnak elegendő hellyel várt, ami kellemes meglepetés volt a magyar vonatokhoz képest. Próbáltam képeket készíteni a látképről (ami igen szép volt, párszor a tavakkal egy vonalban közlekedtünk), de sajnos nem sikerült, mivel a vonat átlagban 180km/h-val suhant (amit nem éreztél, mivel a sínek simák voltak, teljesen nyugodtan tudtam irogatni és olvasni).

Gyorsvonat - szó szerint

És még gyorsabb

Pontosan 21:25-kor, kiírt idő szerint megérkeztem Alvesta állomásra fáradtan és kissé bizonytalan léptekkel (a sok utazás eléggé megzavarja az egyensúlyérzékedet). Minden járművet sikerült elérni, s minden pontosan indult, s semmi nagyobb probléma nem merült fel az út során. Azt is mondhatnánk, hogy ez az utazás hajszálpontosan úgy sikerült, ahogy annak kellett. :)

___

There is definitely a triumphant feeling when your checked-in baggage is just perfectly the same weight as the maximum allowed weight. It’s the feeling that this very thing just happened exactly how it should have...
Now, it would be nice to follow with „and this is the feeling how I began my journey to Sweden”, but no. This feeling only appeared about a few days later. My feelings on the day of the travel could be more accurately described with terms like „emotional rollercoaster”. That day my emotions were as follows: 1.) “Oh my god, I’m going to Sweden! *immediate excitement*” 2.) „Oh my god, I’m going to Sweden… *immediate panic*". I guess it`s the same for everyone who is moving abroad.

Reaching the Swedish archipelago

I began my journey to Sweden on 4th June, just one day after my final exam at the university (which I passed, by the way, officially finishing my studies and becoming a psychologist). So where one period finished, a new started - literally.

After a little more than 2 hours of flight I arrived at Stockholm-Skavsta airport, and took the transit bus to the city - allowing me to glimpse a little of the Swedish capital (and the people who were running the Stockholm marathon - or half maraton, I don't know exactly. They passed the 9 km mark for sure). Given the slower speed of the bus I could make some picures - of the first IKEA I spotted, among others (I knew this was important, because once you travel to Sweden it`s a given that people at home will ask zou whether you have been to/seen an IKEA).

Countryside

First IKEA spotted

Glimpse of the city

I finally reached my next stop - Stockholm Station, where (after 1,5 hours of waiting) I boarded my train to Alvesta. The train was a pleasant change from the ones in Hungary - I had a clean and comfortable seat, enough space for my legs, WiFi and a nice view. I tried to take pictures on the way, but it deemed impossible as the train was going with around 180km/h. 

Fast little train

Now even faster

At 21:25 strax, tired and a bit dizzy (a lot of travel sure messes with your sense of balance) I arrived at Alvesta. Without delays or bigger problems, you could say that this travel just happened exactly how it should have :)