Gemla

/For English, scroll down/

  Gemla egy kis falu nem messze (pontosan 8,8 km-re) Alvesta-tól. Växjö fele (és vissza) vonattal utazva először az aranyos kis vasútállomás épülete hívta fel magára a figyelmemet. Így egy szabadnapomon, mikor úgyis át kellett mennem Växjö-be, úgy döntöttem megállok visszafele jövet kicsit szétnézni. Két órát töltöttem végül itt, s ez idő alatt teljesen belopta a hely magát a szívembe.

   A falucska igen kicsi - 1400 lakosa van. A szövevényes utca mentén kertes házak állnak - mind különleges, színes; rendben tartott, egyedi kertecskékkel. Váltogatják egymást a tradicionális faházak és az újabb típusú tégla- és kőépítésű otthonok. Némelyik udvarában egész játszótér van - azt kívánod, bár ott lennél gyerek. A legtöbb lakás felújított, szépen festett, ám van pár, amely patinásabb, s látszik, ahogy az idő fogai megkóstolták a külső festékmázat már. Sok kertjében kialakított teraszok, üvegfalú kis ebédlőházak állnak, körbevéve napozóágyakkal. Van egy ház, ahol kívül egy ketrec van - két nyuszi lakik benne. Ember sok nem jár az utcán - még az állomás épületében lévő bolt és kávézó is csak péntekente 11 és 17 között van nyitva, máskor nem. Így tehát szabad a vándorlás - legalábbis nem érzed magad annyira kínosan, miközben házakat fotózol.

  A nyugodt utcákon túl azonban van egy másik arca is a falunak - a csönd átvezet a természetbe. A falu szélén áll egy kicsit leharcolt piros ház. Idősnek tűnik, valószínűleg az is. Mellette egy rövidke híd, mögötte pedig a varázslat kezdete - egy aprócska vízduzzasztó. A patak vize megtörik, majd átbukik a fa tákolmányon, a csobogó hang pedig betölti a teret. A ház mellett füves kövön besétálhatsz kicsit a víz fölé, a kis emelkedő végén két rozoga fahíd nyújtózkodik - egyik át a partra, ahonnan jöttél, a másik egy kőrakás fele - átkelhetsz rajta, ha a minden közepén szeretnél lenni. Továbbmenve a fűbe taposva ösvény van, amelyet követhetsz. Ez elvezet egy újabb fahídhoz - töredezett, de stabil és erős, át egy kis csermelyen. Itt egy újabb gát áll - fémre szerelt fahíd a tavon át, fahidak a kövekre amelyek meghatározzák a víz terét. Egy apró sárga házacska is áll itt - a bútorok újak, de a hely lakatlan. A part a tó fölé magasodik - tökéletes hely arra, hogy lelógasd a lábad a tó felé, s csak hallgasd a víz csobogását. Elmélkedhetsz, könyvet olvashatsz, piknikezhetsz - teljes nyugalom van.

   Tovább (jobbra el) erdő terül el - vékonyka letaposott csapás vezet rajta keresztül a tó partja mellett. Látsz egy táblát: "Egon horgászkunyhója - 150 m". Továbbsétálva meg is találod: egy kopott sárga épület, teraszán evezők, nincs nyoma annak, hogy használnák még. Körbe az ösvényen málnabokrok - szedegethetsz s eszegethetsz, ha épp nyár van. Tovább is megy az ösvény - ám befedi a fű, s elrejti a  földbe vájt lyukakat, így talán jobb, ha arra nem kóborolsz. Visszasétálva megcsap egy érzés: olyan ez, mintha egy fantasy történet régen lakott, ám ma már elnéptelenedett településében sétálnál, ahol körülölel a régi varázslat, s benne ül a csöndben a boldog nyugalom.

/Képek az angol szöveg után/

________

  Gemla is a small village not far (around 8.8 km) from Alvesta. On the way to Växjö (and back) with train, it first caught my attention with its lovely train station building. So on a day-off, when I had to go to Växjö anyway, I decided to check it out on the way back. I spent 2 hours here, and during that time it found its way into my heart.

   The village is pretty small - it has only around 1400 inhabitants. Along the street there are unique, colorful houses with tidy, neat gardens. The traditional wooden houses alterate with the more newly built brick- and stone houses. Some has playground across their yard - makes you wish you were a child there. Most of the homes are renovated, beautifully painted, but there are some which are more tarnished, you can see how the time has chewed on the exterior coating. In many of the gardens there are terraces and dining rooms with glass walls, surrounded by sun loungers. There is a house which has a cage outside - with two bunnies living in it. There aren't many poeple on the streets - even the station's shop and café is only open on Fridays between 11 and 17. So, you are free to wonder - at least yon don't feel so awkward while photographing the houses.

   There is an other side for the village though - the silence of the streets lead you to the silence of the nature. At the end of the village, an old red house is standing still. Next to it is a short bridge, behind it is the magic - a little weir. The stream's solid flow breaks, tumbling over the wooden cogs, and its plashing sound fills the area. Next to the house you can walk over the water on grass-covered rocks. In the end of the offset there is two little wooden bridges - one leading to the shore you have just came from, the other leading onto the top of a pile of stones - you can walk there if you want to be in the middle of everything. Walking ahead there is a path trampled into the grass which you can follow. This leads to an other wooden bridge - damaged but stable and strong above a stream. Here stands an other weir - a wooden bridge mounted onto metal, over the lake; other bridges that lead to the stones that determine the space of the water. A tiny yellow house stands here - with furniture new, but no sign of inhabitancy. The shore towers above the lake - it's the perfect place to swing your legs above the water and listen to the sound of the lake. You can ruminate, reflect, read a book or have a picnic - calmness surround you.

  Going further (to the right) there is a forest - a narrow path in the grass leads through it, following the line of the shore. You see a sign: "Egon's fishing hut - 150 m." Walking further you'll find it: a worn yellow building with paddles on its porch without any sign of having been used. Along the trail there are rasberry bushes - you can collect and eat during summertime. The path leads further - however thick grass covers it, hiding holes, so it might be wiser not to wander any further. Walking back a feeling follows you: as if you are wandering in the long inhabited, but now deserted town of a fantasy book - where the old magic enspheres you and the blissful calmness sits in the silence.

Az állomás épülete / The stationhouse

Régi vörös ház az utca végén / The old red house at the end of the street

Mi van a ház mögött / What's behind the house

Ahova kisétálhatsz / Where you can walk to

Híd a kövekre / Bridge onto the rocks

Híd a partra / Bridge to the other side

Ösvény a füvön át / Path through the grass

Híd a másik duzzasztóhoz / Bridge to the other weir

Duzzasztógát az erdőben / Weir in the forest

Kövesd a csapást, hogy megtaláld a halászkunyhót / Follow to find the fishing hub

A halászkunyhó / The fishing hut

Jah, nem írtam róla, de van egy ilyen is a fakuban. Ez az "ikonjuk". Alexisnek hívják. / Oh yeah, I didn't write about it, but there is this thing in the vilalge also. It's kind of an "icon". Its name is Alexis.